Sziasztok Lányok!Tudom, hogy ritkán írok mostanában, de a munkahelyem körüli fennforgások mindig elvitték minden energiámat. Hogy röviden miért is, csak annyit említenék, hogy 2 hónapja új főnököm lett, és egyik hétről a másikra, 5 új kollégám. Mi úgy dolgoztunk itt évek óta mint egy nagy család, és ezért szeretett sok ember hozzánk járni erre a töltőállomásra. Megviselt, nagyon, mert mintha a családomat veszítettem volna el, de muszáj volt dolgoznom, így nem volt mit tenni próbáltam alkalmazkodni.
Időközben már tavaly óta, pályázgattam néhány állásra, de sajnos egyik sem sikerül....Óvónői képességeimet sajnos egyenlőre nem sikerült kipróbálnom, hiába végeztem már 2009-ben. Szóval ilyen próbálkozások voltak augusztusban is számszerint 2 meghallgatáson voltam, mivel mindössze az elmúlt fél évben ez a két álláslehetőség volt a megyében. Sajnos ez nem Pest, itt nagyon nehéz bekerülni. Ez a két állás is vidéken volt, így ki kellett volna járnom, de már azt sem bántam volna. Először Görcsönybe pályáztam, ahol az utolsó kettőben benne voltam a 18 pályázó közül, és mégis a helyit választották. Gondoltam nem baj, gyakorlásnak jó lesz.A pellérdi helyre viszont nem is akarták befogadni a pályázatom, hogy miért a mai napig nem tudom, de az a lényeg, hogy maga az igazgató szeretett volna újra meghallgatni a Pellérdin is, mivel ez Kistérségi Nevelési Központ így egy igazgatóság alá tartozik sok óvoda, iskola. Ott is elvéreztem, a helyit választották. Valamilyen köcsönös szimpátia viszont kialakult a vezetővel, így örültem annak, ha megjegyeztek velem kapcsolatban valami pozitívumot.
Hát gondoltam nem baj....visszarázódom a mókuskerékbe.....erre 3 napja, és itt jön a csoda része.....csöng a telefonom. A város legforgalmasabb utcáján császkáltam, és bemutatkozik a telefonba az igazgató személyesen. Nem is tudtam mire vélni, majd megkérdezte találtam e már állást, mondtam neki nem....még nem...nos konkrétan ebben a néhány percben kaptam tőle egy állásajánlatot, egy teljesen másik kis faluba... és azért hívott mert akkudt helyzet alakult ki, és ők rám gondoltak, hogy hátha még nem kerültem el máshova. 10 perc gondolkodási időt kértem, mert annyira ledöbbentem, hogy válaszolni nem tudtam normálisan, és mondtam mindjárt visszahívom. Elfogadtam az állást, és kb 3 nap alatt át kellett szervezzem az eddigi éltem....
Úgy gondolom a mai világban ilyen nagyon ritkán történik, sokan megdobáltak azzal, hogy ismerős nélkül nem kerülhetek be sehova, de valahogy mindig féltem tőle, így nem igazán szóltam ismerősnek, még ha Pécs viszonylatában nagyon sok is van hivatalos intézményekben....Ebben a néhány napban számomra nyilvánvalóvá vált, hogy vannak még csodák, és néha még meg lehet kapni egy állást úgy hogy magad miatt kapod meg....ennek nagyon örültem, hogy ebben az esetben a kölcsönös szimpátia, a személyiségem és a beállítottságom az önmagam döntött. Önmagam miatt kaptam meg egy állást, és örülök annak, hogy lehetőséget kaptam kezdőként valahol. Ezt egyszer meg kell köszönnöm az igazgató úrnak, ha találkozok vele, mert abszolút neki kellett a végszót kimondani ez felett, mint utólag megtudtam....
Szóval lányok azért osztottam meg veletek, ezt a nem rövid történetet, hogy ne vesszen el bennünk az a remény, hogy vannak még jó emberek, és van még csoda ebben a nagyon furcsa és sikerorientált világunkban......
Most ezerrel készülök a tanévnyitóra, és még dolgozom a másik munkahelyemen is, de ott már csak két napig....Nagyon boldog vagyok!
Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek, és bocsánat a hosszas fejtegetésért....
